Meghatározó
Múltam, jelenem, jövőm
mind ez egy kézben
Hordom sok éve
szív és lélek fájdalmat
pedig tetsz fájás
Van ugyan kettő
gondol minek, ha egyik
béna másik „vak”
Harcot én érzem
Már rég feladtam, vége
Nem küzdök többé
Félsz még vitust lejt
Lelkembe nem enged – vas
–lánca van erős
Néha pattognak
Láncszemek kopottak már
Fémnek nyögése
Titok a nagy az
Enged ha engedek
Szabadulásom!
Ír, fest, alakot
Formál, fog, szorít, érez
lát és láttat
Hagyja magát s
Őt simogat, tapint és
Ökölbe bezár
Le és föl, jár, ró
Köröz, dobol és okol
Befogad egyet
Kitekint, leír
agyagba önti lelkét,
nyúl feléd, ha kell
Elkap, megtart és
tenyerén hordoz, össze
zár és kienged
Szeret, véd, óv és
gyilkol, húz hozzád, imád
fogad - kitaszít
Minden mi mindent
jelent és tett elvesztve
majd visszakapva
Már nem ugyan az
múlt elmúlt jelen folyik
jövő képlékeny
Csodák, jönnek és
mennek, történtek nyomát
hordja létvégig