A szomorúság
Írta: iytop Dátum: Június 03 2010 16:55:27
H
Úgy, mint egy foltot, melyet az égből hordunk...
A kinyílt szivárványhártyán egy fájó szemrehányás,
Sérthetetlen szó és nem simogat,
Egy régi szerelem,
Teljes hír
Úgy, mint egy foltot, melyet az égből hordunk...
A kinyílt szivárványhártyán egy fájó szemrehányás,
Sérthetetlen szó és nem simogat,
Egy régi szerelem,
Mely bőr alól, mint egy viharos időjárás,
Fekete tintájával kiemeli az írisz ragyogását.
Így írom az érthetetlenül megtört szívet,
Azoktól kik hallgatják a halk zenét,
És Ti, kik tiszták maradtok,
Csak Ti hallhatjátok,
Eretnekségben a hőskölteményt.
S így a kristálykőhöz beszélve,
Megismertem az ember szimfóniájának végzetét,
Méhmagzat kezdetétől az utolsó lélegzetig,
S az édes vagy keserű gyökereit,
Az Ember származásának pontosabb részeit.
Legjobban szeretem a zöld összes árnyalatát,
Mely soha nem csírázik Én értem,
Mi angyalok, kik a magasból is leesünk,
Érinthetetlen lelkünket nem értik meg.
Mert:A szomorúságunk lesz az ötödik évszakunk
...Gyökér a keresztnek.