A lány
A lány ki az utcára lépett,
nem volt fiatal,
arcán nyomott hagyott már,
néhány érzelmi zivatar.
Szomorú volt,
megbántott talán,
vagy sok volt a sértő megjegyzés?-
Talány.
A kocsma hol dolgozott,
felkapott hely volt egykoron,
de ma már nem más,
csak ócska romhalom.
Most mindenki úgy hívja csak,a Hely
s ki betéved néha,az mind-mind fafej.
Danoló részegek járnak csak oda,
mit régen úgy hívtak Fénylő pagoda.
Ki tudja a Sors miért vitte őt,
egykoron oda,
ma úgy érezte,
ez egy szörnyű hely,
egy sötét kaloda.
Évek óta idejárt,
hisz,itt volt munka,
de alig várta hogy leteljen,
mert nagyon-nagyon unta.
S bár tudta rég,
hogy az élet milyen kemény,
egy fénylő csillag világított,
mégis,életének egén.
Ha bezárta a kocsmaajtót,
eltünt a részegek képe,
sietett,mert várta egy kisfiú,
az ő szeme fénye.