Lisztem, lisztem, mondd meg nékem,
Búza voltál, mely vidéken,
Fájt-e, mikor összetörtek,
S, szita lyukon átlökdöstek?
Magyar földben nevelkedtem,
A malomban összetörtek,
Sok-sok szitán átlökdöstek,
De meg, sosem gyötörtek.
Lisztem, lisztem, mondd meg nékem,
Lennél-e kenyér a kemencémben,
Viselnéd-e a forróságot,
S a pille, barna kiskabátot?
Hogy minden ember örülhessen,
Kemencédben vendég lennék,
Benne, aranybarnára sülnék,
Éjjel, nappal mosolyognék.
Lisztem, lisztem, mondd meg nékem,
Porszemeid mibe hintsem,
Mennyi szem búza egy kenyér,
Mi életeddel felér?
Annyi szem, mint a jövőbe vetett hit.
Lennék kalács, lennék kenyér,
Béke az asztalon, mi imával felér,
Áldás, ha összeér a két tenyér.