Hím vesszőfutás
Most még lángolhatsz kínzó szenvedélyben,
De elgyötörve már az édes láztól,
Elfutnál villámvaku villanástól,
Bőröd mentve a pergő jégverésben.
De jaj, nincsen már óvó fedezéked.
Régen porrá foszlott a hű anyaöl.
Tornyos légvárad ingatag fala dől,
Csak kietlen magány a menedéked.
És ha majdan véget ér az álom,
Haza indulsz egy titkos fonálon,
Míg kivet magából a nagy labirynth.
S bár fölpördül még szíved dobverése,
Délibáb már csak vágyad ébredése,
A hűvös ráció immár csendre int.
2010-06-04