Radnai István:
ÁTMENET
esti hitek lusta verebek az ágon
szorosan egymás mellett
a lelkiismeret átlapoz világos
ég alatt dombok pereme felett
ha önmagam vagyok mégsem
lelem ahhoz kevés a kósza fény
kusza kézzel csak bűneimet érzem
körvonalát tapintom a felhők peremén
a nap vére hulott lecsavart láng
megkocogtatja a szomszéd ablakát
kibámulok sötét szobámból
ha tőlem félne alacsonyan áthúz
csattogva alacsony röptű rigó
hogy odaérjen még a ringó ághoz