SÍR A LÉLEK
Sír a lélek, fája szív
Mindenkit a gátra hív.
Jön az ár, mi mindent zár
A mi szép volt nem az már.
Víz alatt van a határ
Olyan ez, mint a tatár.
Pusztítja, mi ellenáll
A jó érzés tovaszáll.
Mint a tenger a folyó
Nincsen medre, mint a tó.
Terjeszkedik messze el
Nem állítja senki meg.
Szívünkben a vér, patak,
Mint a folyó úgy dagad.
Jaj, istenem mit tegyünk!
Boldogok már nem leszünk.
Fáj a szívünk mindenért,
Ezt nem érti meg az ég.
A lelkemben hull a hó
Nem lesz itt már semmi jó.
Homokzsákot rakjatok,
A gátra így álljatok.
Isten tudja a végit,
Az emberek azt kérdik
Miért bántasz Istenem
Vajon én, ezt érdemlem?
Se az Isten, se az ész
Nem tudja, hogy meddig élsz.
A víz lelke háborog
Miért nagy a szájatok?
Fű és fa az enyém volt
Kiirtjátok ez nem bolt.
Ha fű lenne és sok fa,
A sok víz nem rohanna.
Gondoljátok mindig meg,
Hogy a Földdel mi tesztek!
Trianon is ezt tette
A lelkünket elvette.
Álljunk mindig a gátra
Nem léphetünk mi hátra.
2010-06-06
ZETA