Télidőből támadt szélben felkavar a hó,
Zúzmarás jégostor, jégvirágos égő kín,
Lehet bár Május, ámde a hidegre nincs szó,
S elfagy a szívemből minden jó, langymeleg szín.
Életem befagyasztott tükörtaván állok,
A hófehér ég decemberi sirámot sír,
Jégcsap leszek, majd lassan vízcseppekké mállok,
S elfed, mint álom a megváltó, hűvös hósír.
Télharagból támadt szélben felkavar a hó.
Jégvirág. Jégkorbács. Zúzmara szült kínzó kín.
Hogy mily átokhideg a szívem, nincs arra szó,
De ha tavasz jő, ígérem, visszatér a szín.