Kihalt az utca, a város még pihen.
A természet hangjait hallgatom.
Feketerigó zengő énekét, melyre a
vadgalamb mély búgó hangja válaszol.
Lehúzott redőnyök, mint behunyt
szemek úgy őrzik a bentlakók álmait.
Egyedül sétálok, s egy pillanatra
enyém lesz minden.
A fák a bokrok s a pad, mely most
üresen árválkodik.
Szeretem a hajnalok nyugalmát,
s ezt a békét mi körülvesz.
Jó itt élni, e kisváros csendes
barátsággal ölelő karjain.
2010.06.06. Korin