BARÁTOM
Barátom nagyon beteg,
Keze lába úgy remeg.
Lelke van, de szállóban
Ott van már a hálóban.
Remeg benne a lélek
Attól én már úgy félek.
Orvos semmit nem tehet,
Gyógyítani nem lehet.
Szívem hallgat, nem beszél
Néha megáll, mint a szél.
Ez az élet ennyit ér,
Tőle többet nem is kér.
A pillanat oly rövid
Azt talán nem is szövik.
Istenem ne vigyél el
Nekem még tán élni kel.
Hallgatok a szó buta,
Meddig él még ki tudja?
Adnék én, ha lehetne
Enyémből még vehetne.
Alkudni itt nem lehet,
Ha elfogy a lehelet.
Itt a lélek véget ér,
Ez már itt a béketér.
2010-06-07
ZETA