Kóborlásaim ( A kísértő )
Írta: reitinger jolan Dátum: Június 07 2010 16:36:43
Gy
Megjelent az ördög, jó-barát képében,
nyájasan kedves volt, leült rögtön mellém,
Teljes hír
Egyszer ...
Megjelent az ördög, jóbarát képében,
nyájasan kedves volt, leült rögtön mellém,
(érzelmes nagy szíve dobogott a mellén,
hangja hízelgő volt, de csattant keményen).
Körmönfontan kezdte, lebeszélt az útról,
bíztatott, hogy eztán inkább vele menjek,
vessek már véget e kóborló életnek,
(mert az ördög mindent szép szavakba burkol).
Pénz, Pénz kell - suttogta s nézte a táskámat -,
és Hatalom, kedves ne törődj te mással,
erősebb a gonosz, hogyha zokogást hall,
hidd el, szegényeké minden földi bánat.
Ne fecséreld balgán életedet testvér,
- Bolond volt ! - mondják majd utolérte sorsa,
s egyik másik talán még meg is taposna,
nem szánna meg senki, hogyha összeesnél.
És ahogy szónokolt s kártyáit keverte,
- magában azt hitte hajlok a szép szóra,
én a szememet le nem vettem róla -
kiütközött arcán elvetemült lelke.
- Bár szegény vagyok, szívem s szellemem
telítődik bennem, ez a szelíd jóság
legyőzi a gonoszt s mindegyik csatlósát,
s többet ér, mint Pénz a telhetetlen zsebben.
- Te csak kincset ígérsz és romlásba döntesz,
mit nekem gazdagság s ezer teli kamra,
eredj hát, ne kísérts, hadd menjek utamra...
Utánam kiáltott: Egy bolonddal több lesz !