Még közeleg a
messzeség,
még kánont zúg
hangommal az idő dala.
Még viharba moccan
a készenlét pillanata,
még versemből épül
fényem lombosodó sorfala.
Még bűnbe szédülve
sodródom fogyó éveimen,
még a diadal árbocát
ringatom távoli tengeren,
még keményen tartom magam,
ha elmém lőrésein átragyog a veszedelem.