RÓLA - NEKI
Írta: bZsanna Dátum: Június 08 2010 07:37:43
M
Átölel a csend – madár-szimfónia -
otthonosan mozgok birodalmába...
Fáj a felejtés halk melankóliája -
sivár érzések kísértet-lárvája.
Teljes hír
RÓLA - NEKI
Átölel a csend – madár-szimfónia -
otthonosan mozgok birodalmába...
Fáj a felejtés halk melankóliája -
sivár érzések kísértet-lárvája.
Nem az epedés, csak a világ-magány
- az érzés elérhetetlen utópiája -
rombolja tulajdonjogomat, mint a
kívül rekedtek otthontalansága.
A ketten lesznek egy test ideája -
reménye hajtott éveken át felé,
de elveszítettük testünket mára,
s olyanná lett, mint a kiégetteké.
Te, az úton - a szüntelen érkező, -
mint a világ nonkonform figurája -
nem álltál a biztos kősziklára és
nem jutottál az angyalok honába.
Nincsen aki megóvna önmagadtól,
s adod a világnak koncként testedet,
s a lelked egy palackban jól bezárva -
trezorba rejted Te, fösvény! - kincsedet.
Ó, Te csak a magadé akarsz lenni -,
nem akarsz csak testekkel hemperegni,
- lelkedet előtte jól rejtegeted -,
szádat sem csókolhatja híven senki.
A világot is vérszívónak látod -,
és lassan te is felszívódni látszol
súlyos gömbdimenziódnak falán, -
titkos ajtód magad után bezárod.
A csók-sem-érheti plátói tettbe,
magadra fordult mazo-szerelembe
- önátadó beteljesülés helyett -
a megismerés nélküli szex vezet.
A másikban oldódó szerelem helyett
iszod a felszíni karsztos vizeket,
- Szédítő boldog repülés helyett -
részed ím a kegyelem hiánya lett...
És mégis... - csak Te lehetsz méz a sebre!
................ - csak Te lehetsz méz a sebbe!
bZsanna