Tudod, ha nem írnál ennyi hülyeséget,
versed rövid lenne, s előbb érne véget.
Ha meg magadnak írsz, minek publikálni,
kár egy nagy mesterből bohócot csinálni.
Az ember elkezdi olvasni és várja
mi sül ki belőle, végre valahára.
Ám ha a versedet unalomból írod,
összepiszkolod csak hófehér papírod.
Adj inkább valamit, amit mások várnak:
tápláld éhes lelkét az éhező világnak.
Tanácsot, vagy példát, szépséges szerelmet,
lenyűgöző tájat, mesét, vagy rejtelmet,
kedves vidámságot, ami mosolyogtat,
vagy mi ég a vágytól, s szíveket dobogtat.
Ne csak azért írj, hogy vers legyen belőle,
s aki elolvassa elfusson előle.
Ne önmagadnak írj, vagy ha mégis, - tartsd meg,
legyen a könyvtára, egy farmer, egy farzseb!
Írj inkább szép verset, ne várj világ végét,
becsüld meg az élet áradó szépségét!