A szobrász...
A szobrász kezével formázza művét...
megálmodja és kicsit átadja vele a lelkét...
addig alakítja,faragja,míg elnyeri szépségét...
míg vissza nem adja alkotója érzését.
A szobrász élettelen anyagba életet lehel,
míg a valósághoz lesz megszólalásig közel...
míg nem érzi - a mű elkészült,megalkotta,
míg nem érzi - olyan,milyennek megálmodta.
Az én életemben te vagy a szobrász...
lelkeddel napról napra új csodát hozol...
testemben ismét lángra kapott a parázs...
érzéseddel,léteddel újra formázol...
Kaptál magadnak egy félig fagyott lelket...
kaptál egy darabjaira tört,fájó szívet...
de hozzáértő,puha érzéssel közelítve
apránként alkotsz,gyengéden újjá építve.
Benned és általad töltődöm újra élettel...
megtelek ismert és még ismeretlen érzéssel...
Ujjaid által nyer testem új csodát...
érzésed által kitágul nekem a világ!
2009.11.16.