Már igazán nem tudom, mit gondoljak Rólad?
Egyik nap kedves vagy, a másik nap morcos vagy!
Amikor azt hiszem, minden rendben köztünk,
Vidáman csevegünk, jókat nevetgélünk,
Minden olyan szép, de mikor romlik el?
Másnap meg, semmitmondó dolgokon vitázunk,
Azután gyorsan elköszönünk és ezen rágódunk.
A tehetetlen düh játszik csak velünk?
Hogy nem élhetjük együtt az életünk,
Mindketten ezt szeretnénk, én nagyon jól tudom
És érzem, hogy Te is, de lehetetlen álom!
Mindkettőnk útjai szétváltak már régen,
Újra kezdeni mindent, lehetetlen.
Hiába beszélünk, a szerelem megmarad,
A távolság elválaszt, de az érzés marad.
Bármit is teszünk a szívnek parancsolni nem szabad,
Mert, ha eröltetjük, egyszer csak megszakad!