Álarcot festek magamnak
Írta: encikeangel Dátum: Október 07 2007 19:12:59

---

Reggel felkelek, s álarcot festek magamnak,
Úgy a jó, ha az emberek mosolyogni látnak .


H

---

Teljes hír

---

Álarcot festek magamnak


Tengetem az életem nap, nap után,
De egyre több darab rólam lehullán.
Kezdve a szívemmel, elhagytam én,
Lelkem is hervad már kicsi virágként.

Emléked fölemészti egész lényem,
Hiszem oly rég elengedted kezem.
Próbálok szabadulni a gondolatoktól,
Attól a soktól mi mind hozzád láncol.

Mintha szívem lezárták volna lakattal,
Mi mindennél er?sebb, szakíthatatlan.
Lelkem üvöltene, beragasztották ajkát,
Megkötözött kis rab, az élet alkonyán.

Nincs az a perc, másodperc, azaz óra,
Miben nem te lennél a életem vágya.
Maradék testem megkopott remények,
Hogy egy napon hozzád visszatérhetek.

Reggel felkelek, s álarcot festek magamnak,
Úgy a jó, ha az emberek mosolyogni látnak .
Úgy sem éretnék mi ez a reménytelen bánat,
Ami megmérgezte a mindennapos máimat.

Hazatérve lehull az álarc, mosoly megsz?nik,
S bolyongok némán, még ha nem is tetszik.
Szeretnék szívb?l nevetni, de er?m fogytán,
Kínomban röhögök a nyomorult életem átkán.