Hófehér szirmok
Tenyérnyi rózsa szirmain lépdel
vörös papucsában az alkonyi dal.
Torkodon csuklik minden mit érzel,
az elmúlás fájó, halk hangjaival.
Rózsányi léted napjai múlnak,
hófehér vékony levélke mind.
Rácseppen kékje a sűrű azúrnak,
súlyától felnyög, s lehull egy megint.
Lassan az összes szirmod a légben,
szétfoszló emlékként bealkonyult.
S egy álmodó kis szemhéjrezdülésen,
utolsót sóhajtva ellibben a múlt.