Ifjuságunk boldog napjaira emlékezem.
Emlékszel ugye a szép napokra Te is kedvesem?
Ha esett, ha fújt, te mindig jöttél hozzám,
Néha egy szál rózsát, néha csokit hoztál.
Csevegtünk erről-arról, filmről, zenéről,
Mindig volt valami témánk az életről.
Fiatalok voltunk és nagyon boldogok,
Akkor még nem tudtuk, hogy az ég elborul
És a fellegekből az eső ránk zúdul.
Mentünk, futottunk a zivatar elől,
Villámok csapkodtak mindenfelöl,
Futottunk mindketten én erre, Te arra.
Ekkor lett az életünk kettészabdalva.
Sajnos ezt az Isten, vagy a sors akarta!