Életünk gyöngyét tartom ma kezembe zárva-
Napok, hetek, évek gördültek sebesen.
Szivárványban pompázó lelkem utastársa
Te vagy, kagylóhéjban ringó szerelmesem.
Percek sokasága , mind eltűnt hiába-
válaszokat magamban meg nem lelhettem.
Könny-tengerben gyászolt önmagamnak mása,
Válaszutak előtt gyáván megfeneklett.
Bárányszelíd arcod öröm-tükröt tartott,
Bilincsbe vert szívem zilált lankadatlan.
Mostoha éjekből menekvő mivoltod
rabul ejtett szűkölő magányomban.
Mikor a világ édes álmát alussza, s
Már csak pislákolok ereklyék ködében-
Akkor majd szelíden zárj kagylóhéjadba,
Hogy így teljesedjen be veled végzetem.
2010. június 11.