Álmos szuszogás a hajnali város,
mozgásért üvölt az üres járda,
tétován topog egy nyűgös holdkóros,
csodálkozik, hogyan került oda.
A padon pihenve álma csalta meg,
óracsörgést hitetett el vele,
fölötte a törött lámpa kalimpál;
ősz fejében felcsendült egy zene.
Egyre hangosodó tűsarok kopog,
gazdája riadt, büszke, de kacér,
szemhéján szétfolyt az olcsó meke-up,
összegyűrte vasalt arcát az éj.
Mélán búsulva bandukolok haza,
a járda tátongó ürege elkap.
Mára elég a szolidáris séta,
nem firtatom mit hozhat a holnap.