Szempillám pányváit tépi az ébredés
Hangtalan pattannak el, illan az álom,
Tudatom nyújtózkodik a fény még kevés
Ablakhoz lépve a kelő napot várom.
Az ég peremét radírozza a hajnal
Kikoptatva az est fekete grafitját,
A derengésen át víg napsugár nyargal,
Felkölti a mezőn gubbasztó pacsirtát.
Áradó lágy fényben felpezsdül az élet
Nyíló ibolya csókjáért darázs röppen,
A sápadt hold lassan nyugovóra térhet,
Túl fényes e világ mibe belecsöppen.
Ágyam szélére ül a nap ragyogása,
Ott pihen édesen vérem, kicsi testben,
Angyaloknak tündöklő szép földi mása,
Ébred lassan, virág nyílik a szívemben.