Otthontalanul...
Írta: Goldika89 Dátum: Június 14 2010 08:57:47
G
A viccek ma már nem neked,hanem rólad szólnak,
minden mondat megalázó,éle van a szónak.
Úgy éltek itt egymás mellett,mint ketrecbe zárt állatok,
ki nem ismer,meg nem mondja,hogy egy család is voltatok.
Teljes hír
Hazaérsz,és érzed,a szobád ma is jéghideg,
hiába szólsz,tudod jól,hogy most se lesz rá felelet.
Hajnaltájt,ha ágyadba bújsz,betakar a megvetés,
ha megjelensz,egy csapásra elhalkul a nevetés.
A viccek ma már nem neked,hanem rólad szólnak,
minden mondat megalázó,éle van a szónak.
Úgy éltek itt egymás mellett,mint ketrecbe zárt állatok,
ki nem ismer,meg nem mondja,hogy egy család is voltatok.
Az simogató anyai szó csak elmosódó emlék,
nem lesz itt jobb soha már,bárhogy is szeretnéd.
Nem kérdezik merre voltál,nem is várnak haza,
boldogok,ha azt sem tudják,hol talál az éjszaka.
Ha könnyezel,a válasz közöny,vigaszt náluk nem találsz,
ki egykor érted ölni-kész volt,most minden este megaláz.
A vacsorádat eléd lökik-bár te nem is kéred,
de hogy ne bántsanak ezért is,megeszed az egészet.
Ha kérdezik,hogy hova sietsz,már rég nem mondod: Haza,
hisz tudod jól,hogy te vagy az,kinek háza van,és nem otthona..