Fák susogó ágai közt játszik a szél
hulló levelek szállnak szerte -szét
sóhajt a fa, levelétől megfosztva már
ősz eltörölte a nyár vidám nyomát.
Egy - egy madárka ugyan még oda száll
fészek híján inkább repül tovább..
éneke abba marad, sóhajt csupán
rőt avar közt kutat, vajon mit talál?
Pihenni készülő természet boldog e mond
tavasztól őszig szüntelen dolgozott
hozott friss hajtásokat virágot nyarat
madár fiókát nevelt szárnyalt boldogan.
S az ősz után a télre várva már
féltve nézem őket, kibírják..talán,
sokan nem, elragadja a jeges lég
számukra ősszel az élet véget ér.
De itt vagy te, s itt vagyok én..
segítő kezünk aranyat ér
gondozd a fát, etess madarat
vadász is ellátja erdőn a vadat.
Mikor újra beköszönt az első napsugár
látod virágba borulni a fát..
lelked megérinti madarak víg dala
neked üzen köszönetet a természet maga.