Ugye vársz még?
ugye te is ott vagy még,
és édes emlékeken rágódva
töprengesz a múlton hogy,
néztük egymás kezét és
andalogva egymáshoz simulva
mondtuk ki: szeretlek
s abban a szóban akár egy
sűrítményben benne
volt az esszenciája
mindannak amit érezhetünk,
amit adhatunk
amivel tudatjuk a világgal
mi egymáséi vagyunk,,,,,
Egy párt alkotunk,és büszkén
kiáltva zengjük a csodát
a csodát amit életet jelentett
neked és nekem
ami színt lopott a szürke világba
ami fűszert adott a mindennapoknak,
hogy ne undorral keljünk fel
mennyi emlék ami mementója mindennek
Emlékszel?
Emlékszel a végtelen rétekre?
a kis patakra,s lovakra?
emlékszel hogy a fűben
szerelmesen nyúltunk végig?
Mondd ugye emlékszel?
Emlékszel ahogy a szél zúgott
s ahogy a kövek pattogtak
Ugye emlékszel a virágra, lepkére,táncra?
Vagy elfelejtetted a csillagokat,az eget, a tüzet
mondd elfelejtetted?
Elfelejtetted a messzi távolt amibe ketten simultunk
az időt,amiben eggyé váltunk?
te nem emlékszel a kézfogásra?
s az apró ölelésre, a mosolyra
a gyönyörű éjszakákra,
s az álmos reggelekre?
Már nem is érzed a kakaó izét
és cukorral iszod a kávét
elfeledted?
Emlékszel a szavakra,a percekre,
A rengetegre, a bokorra, fákra
a ködre? Nem emlékszel hogy féltél?
hogy együtt féltünk?
Emlékszel a lépésre, az útra, a beszédre?
Emlékszel a vadregényes tájakra?
hogy kalauzoltál?
emlékszel otthon voltunk,együtt
És a korty borra ami megszédített?
még beteg is voltam,
És mondd emlékszel a halálra?
hát nem emlékszel hogy én is zokogtam?
Hova rohansz?
Te már nem emlékszel semmire….