Radnai István:
ESZMÉL A VÉLETLEN
- Ágh Istvánnak -
miképpen válik felnőtté bennem isten
miért hagyja el szakállas gyermekkorát
feltehetően a másodikat a szeniliset
az isten aki elfelejtett aki mindünket
feledte már azt hittük réményvesztett
vak szemekkel pedig kopogtatnak
a véletlenek
a véletlenek kopogtatnak az emlékező
isten szavával két váltóállítás közt
amikor szelíd vonatokon csomaggal
érkezik a megoldás szoknyáját
meglebbenti
szoknyáját meglebbenti s a jövő
puszta combjai invitálnak
gyere termékenyíts meg
tégy
alkoss
kételkedve bízzál
és a felnőtté vált isten fiainak
vállán nyugtatja a kezét
simogatva paskol üt gáncsol
nem menekülhetsz csak
az egyfiú lába elé aki
azóta függ a kereszten
mióta a teste mégis felszállott
a mennybe
feltámadt de emlékét örökre
felszögezték kezedben fegyverrel
a kalapáccsal állsz a durván
ácsolt kereszt alatt munkádat
elégedetten szemügyre véve
míg a felnőtté vált isten elsiet
hogy még egyszer visszatérjen