Eltúrták a dombomat, bulldózerek jöttek.
Egy marék földért esedeztem, menten reám lőttek.
Papírfecni már csak, mire vetem bánatom,
az égre is már hiába nézek, rég lehullott csillagom.
Segítségért nyújtottam kezem, eltaposták torkomat,
Halálos mérget kevergetve oltották a szomjamat.
Dombon helyén bombatölcsér, csillagfény sem vakít már.
Nem marad semmi múltamból, minden remény szerteszáll.
Hát legyen így, én meg nem török, nem fakadok sírva.
Hiába minden állnokság, nem szállok a sírba.
Újra talpra állok, újult erővel harcolok.
Nem törnek meg soha, királyok, sem zsarnokok.
Lássátok meg arcomat, megviselt, rút képemet.
Vigyorgó pofával köpöm rátok kikérődzött mérgemet.
A halál kezébe adtatok, de én táncba hívtam őt,
és sírotokon együtt járjuk a végső keringőt.