Egymásra találva
Írta: hubart Dátum: Június 16 2010 04:49:08
H
Aszalódva bús magányomban,
Mint kit a bölcs világ kivetett,
Őrlődtem lidérces álmomban,
Elvesztettem kusza hitemet.
Teljes hír
Aszalódva bús magányomban,
Mint kit a bölcs világ kivetett,
Őrlődtem lidérces álmomban,
Elvesztettem kusza hitemet.
Kósza sétán egy padra ültem
A sárguló levelek alatt,
Önmagam elől menekültem,
Számba véve tán, hogy mi maradt.
Koldusként hosszan rostokoltam,
Mint aki a múltjában kutat,
Gyermekként én is boldog voltam -
Előre nem láttam az utat.
Van e még célom, van e dolgom,
Amelyért küzdeni érdemes?
Igent mond majdan rája sorsom,
Avagy a válasza nemleges?
Így ültem én mélán töprengve,
Amikor egy angyal érkezett,
Zavartan ültél le merengve,
Mint az, aki máris vétkezett.
Ránk a nap gyér fényét vetette,
Alamizsnát, kevés aranyat,
S továbbállt kacéran nevetve.
Kifigurázva a vén nyarat.
Néma csend volt, a percek álltak
A parkbéli kemény fapadon,
Ökörnyál fonalai szálltak,
Megtelepedve a hajadon.
Lopva lestelek, elmerülten,
Csak a szívem tam-tam dala szólt
Mikor megláttál - szemben ültem -,
Lelked lelkem mellé araszolt.
2010-06-15