Mint titokzatos, messzi földről jött idegen
A Velencei Karnevál forgatagában,
Elvegyülök, álarc-fedetten, és névtelen
Az életvilág szikkadó sivatagában.
Titkokkal övezett mosolyálarcot hordok,
S örök rejtély, a nevető maszk kit fed, mit fed;
Lelkem virágzó völgy? Vagy gyilkos kezű szurdok,
Mely szívemből örökletes hadisarcot szed?
Felfedem a titkot - a víg maskara titkát,
S hogy mivégre mosolyog a maszk porcelánja:
Álarcom működteti szívem bűvös nyitját,
És szívem a mosolyálarc esszenciája.
Ám a titok szomorú számokkal párosul;
Szívem nevető része csak kis jutaléka
Az egésznek, mellyel e csúf tény azonosul:
A bánat életem kilencven százaléka.