BOHÉMÉLET
(Szűcs István)
A kancsó vígan körbejár,
pohár koppan az asztalon,
a bánat máris füstbe száll.
a gondokat másnak hagyom!
Bedöntve mind a jó ital,
a délután úgy elszalad,
folyó vizében sincs a hal
miképpen én, olyan szabad !
Ha néhanapján fölmerül
bennem egy béna gondolat :
- Dolgozni kéne emberül !
- Fillérem sincs ! Ruhám szakadt !
Leküzdöm én a késztetést !
Erős a lelkem, és hagyom
csinálja más a munkarészt,
mert én biztos, hogy nem fogom !
Legyek én csak könnyed, vidám
bohém, mint egy nyárdélután !
Kerengjenek pajkos dalok,
gyertek lányok és asszonyok !
Sosem csalódtok meg bennem,
egy sem marad öleletlen !
Ha összedőlne is a világ,
le lesz tépve minden virág !
Ha egyszer rám is sort kerít,
felém suhint a vén kaszás,
törékeny élet kincseit
itt hagynám úgy, mint bárki más !
Addig csak szóljon hát a dal,
legyen mindig egy telt pohár !
Hat láb föld majd ha eltakar,
nem ér már engem semmi kár !
(2010-06-16)