Zúg a harang bús melódiája,
Ki merne rút szitkot szórni rája?
Csak hallgatni ábrándos dallamát,
megérteni egy apostol szavát…
Troászban az ég csendben szendereg,
csendjét csak néhány bölcs szó töri meg.
S a körötte ülők hallgatása,
s a Szentlélek mély sugárzása.
A néma Hold a komor éjre kél,
A forduló Pál most róla beszél,
kinek „ megtörte holta a halált”,
és kinek szíve miénkre talált.
Minden bűnünk tövis koszorúján,
minden vétkünk lépés a Golgotán.
Minden mosolyunk az Ő mosolya,
óh rút, óh csodálatos Golgota!
Mindenki remegve látja szemét,
Figyeli Pál mozzanatát, jelét.
Mint igazi gyémánt, ragyog szeme,
néz- szeret, hisz és áld- könnyes bele.