Jó volna Veled, kézenfogva andalogni,
kis utcákban nagy fák alatt kóborolni.
Csókolózni kispadokon, mint egykor a parkok mélyén, de jó volna Veled újra!
Elszakadtunk, eltévedtünk, bizalmunkat elvesztettük, három év után szakítottunk.
Mind a ketten mással éltünk, kerültük egymást,
mert úgy féltünk, hogy megszakad szívünk.
Te örökre itthagytál, egy utolsó jó szót sem mondtál, én sem mentem el Tehozzád,
pedig beteg voltál, mondták, én nem hittem el!
Anélkül,hogy búcsút mondtunk, vagy egy utolsó szót mondjunk, elregadott a rút halál!
Most már csak a sírodnál tudok bocsánatot kérni
és neked a féltékenységedért szemrehányást tenni.
Igazán nem volt okod rá, de most már túl késő.
A jó Isten akarta így, NYUGODJ SZÉPEN BÉKÉN!
/Ifjúkori szerelmem halálámak V. évfordulójára/