Gyere, lépj csak beljebb, itt a szobám,
ablakában cserép, orchideák,
tágas, élőktől kedves,
megnyúlt percek lassan kerekeznek.
Diófa szekrény, már ódivatú,
elhalt életet rejti, szigorú,
a múltját nyikorogja panasszal,
falióra ketyegve marasztal.
A házi áldás keretben, remény
rejtőzik sárga falak szögletén,
faragott sámli, míves rovátkák,
a ma szúja írja bele átkát.
És ott a konyha, kocka asztalán
abrosz, só, bors, üvegben méz, pohár,
tálon gyümölcs, piros eper nevet
fehér ruhába tekert kenyeret.
Két fotel. Modern, gurulós fajta.
Mit hozhatok, mivel kínálhatlak?
Vártalak, ülj le, foglalj már helyet !
Kérsz vizet ? Ha kérsz kenyeret szelek.