Csak egy ifjú, ki halkan szunnyad,
fejében a szép szó meg nem marad.
Inkább magát az álomra adja-
mert hogy őt ilyen Pál -fajta hagyja!
Nem érti még a hitnek lényegét,
nem űzte még el ördög-fellegét.
Az álom mélyen nyomja már fejét,
nem találja az ablakban helyét...
Mint zsák a kemény földre lezuhan,
az égen egy üstökös elsuhan...
Mindenki rohan alá rémülten,
a fiú fekszik némán, kihűlten...
Pál nyugodtan nézi a megholtat,
az mereven bámulja a Holdat.
Körötte sírás- rívás, jajgatás,
a holt arca sápadt, nem piroskás...
,,Pál, tégy valamit !"- szólnak a hívek.
,, Ne féljetek, még van benne lélek!"
Az apostol még hajnalig beszélt,
a fiú pedig másnap újra élt.
Szól a harang víg, dicső éneke:
ím megmaradt egy ifjú élete!
Zeng az Urat dicsőítő dala:
Többet ér az Ő magasztos szava!