Felbukva a hullámok tetejére...
Két tenger habjai közt hánykódik ladikom...
két tenger fodrai közül bukkan fel a habokon
életem, s benne a vágyó remény s egy fény,
mi egy ideje világít életem tiszta,szép egén.
Két tenger fodrozó hullámai közt mindig felbukkan
egy csillámló,tiszta és élő,szép varázsban
a szeretet, mi hozzád vezet, feléd küld -
puha szárnyakon csak feléd,hozzád repül.
Két tenger hullámzó,tarajos vizében imbolyog
ladikom, mely ismeri a biztos kikötőt...
Csak tőled vár egy szót s a mosolyod -
mert veled képzelem el az érző jövőt!
2010.június 12.