Kint a réten, a kaszálón ...
A természet nem válogat,
Észre lehetett venni a nem kímélt
Áldott állapotban lévő falusi asszonyokat,
Kik ... a kis vagy nagyocska kerekségükkel,
Oly normális megszokott mozdulatokkal sürögtek, forogtak...
A többiek között kacagtak.
Figyeltem gyönyörűségüket...
Melyet egy páva tollazatának színeihez próbáltam hasonlítani.
Büszkén, boldogan hordták magukban a jövőt,
Mert a jó Isten szerintem szereti a Nőt.
Figyeltem a Nők mindegyikük boldog tekintetét,
És Ők a hozzájuk tartozó férfi közeledtét,
Mely szégyelve lopakodón... csókot nyomott arcukra,
A pír Őket elborította, figyelték a férfit,
És lemásolták mozdulataikat, gőgjüket, szomorúságukat...
Hogy tovább adják a szív alatt énekben alvónak.
A Nők hordják az üzenetet,
Egy fontos dologról van szó a világon.
Egyedüli, óriási,
Mely önmagában hordozza a kódot, mint a párom.
Pontosan...
Ők az asszonyok, feleségek a Föld kerekségéről,
Kik figyelni tudnak szótlan,
És kitalálják, leolvassák:
Ez az ember mit hoz magával ?
Még mi az mi nem az enyém... mondják halkan.
A Nő előhozza, ha kell az egész fegyvertárát,
Nagyon jól értik a dolgukat,
Majdnem tökéletesen alattvalóvá tudják tenni...
A férfiakat.
Ez a Női mű, igazi szobrászat,
Hát, mi lehet a világon a legszebb,
Mikor a gólya bekopogtat,
És mindenkinek tudtára adja boldogan,
Mint egy páva lihegve,
A rengeteg színét fitogtatva fínoman.