A **** DALA
Írta: gufi Dátum: Június 18 2010 17:18:11
H
Már ifjú koromtól folyton takargattak,
Soha nem láthattam fényét én a napnak.
Mély ráncok boríták hamar ajkaimat,
Csúnyácska redőim is szépen szaporodtak.
Teljes hír
A **** dala
Már ifjú koromtól folyton takargattak,
Soha nem láthattam fényét én a napnak.
Mély ráncok boríták hamar ajkaimat,
Csúnyácska redőim is szépen szaporodtak.
Bodrosodó pihék borítják homlokom,
Zsírpárnácskák rétegződnek vénuszdombomon.
Egy érzés néha csigáz…, izgató nagyon,
Vajon ez meg mi lehet, tán egyszer megtudom.
Mit hoz majd holnapom, rettegésben élek,
Szép én sosem lehetek, semmit nem remélek.
Időm csak múlik…, de egyre jobban érzem,
Körülöttem forog már e világon minden.
Reflektorfénybe kerülök az éjben,
Simogatva becézgetnek szerelem szentélyben.
Orchidea szirma, ajkaim nyitva,
Rózsaszínű selymes bibém vár a beporzásra.
Orchidea szirma, ajkaim nyitva,
Rózsaszínű selymes bibém vár a beporzásra.
Lám-lám, a természet egy csodát alkotott,
Rájöttem az életben, nagyon fontos vagyok.
Gyengédségre vágyom és meg is hálálom,
Boldogság a jutalom, bizton állíthatom.
Reflektorfénybe kerülök az éjben,
Simogatva becézgetnek szerelem szentélyben.
Orchidea szirma, ajkaim nyitva,
Rózsaszínű selymes bibém vár a beporzásra.
Orchidea szirma, ajkaim nyitva,
Rózsaszínű selymes bibém vár a beporzásra.
Albert Ferenc