Gyűlölöm
amikor a magány
elragad,
magához láncol,
fuldoklom,
de levegőt sem ad.
Gyűlölöm
az elmúlt éveket,
s csak növeli bennem
a félelmet,
a kétségbeesés,
és a múlt
haldokló angyala.
Gyűlölöm,
hogy nincs mellettem
senki,
nem ad erőt semmi,
s a tükörből a
kép sem ugyanaz..
Már egybeolvad
a magány és a fájdalom.