A fakó szőke haja a szemébe hullt.
Nem sietett, csak lassan bandukolt.
Olyan volt, mint aki túl sokat ivott.
Lépett kettőt-hármat s meginogott.
Majd célhoz ért, és a boltba betért.
Kosarába, felvágott, tej, és kenyér.
Ha ránéztek, az emberek szíve fájt,
Mert megölték az egyetlen kisfiát.
Kilépve a boltból hirtelen megállt,
És meghallottuk egy őrült sikolyát,
Ahogy ordította: TE ! TE! TE! TE!
Fojtogatta torkát a tehetetlen dühe.
Gyilkosok vagytok! Igen gyilkosok!
De most már mind, meglakoltatok!
Már lóg a fiad! A gyilkos fiad halott!
Felkötötték azt a perverz állatot!!!
Szeme kidülledt, a nyála fröcsögött,
S átkot szórt, és ütött, ütött, és ütött.
Majd hirtelen minden ereje elfogyott.
És sikoltó sírással a földre lerogyott.
Arcát a tenyerébe fogva, motyogott,
A kisfiam már halott, halott, halott.
A semmit bámulta, és előre-hátra,
Mint a hinta, csak önmagát ringatta
Futva jött a férje, a kisfiú édesapja,
Leült mellé, simogatva, karjába fogta,
Az asszony némán a mellére borult,
S most mind a kettőjük könnye hullt.
Az öregasszony, is velük zokogott,
S állt ott, mint akibe a villám csapott.
Szégyenét takargatta az a másik anya,
És szólt: Istenem! Ez az őrület maga!
A történet igaz, így esett az áldozat és a gyilkos édesanyjának találkozása. A család és a kisfiuk barátaink voltak. Palika 10 éves volt.