Olybá tűnik, gyorsan változó szeleket élünk,
S nem javára fordul a nagy világkerék tova,
Néha még hiszünk, és néha még csendben remélünk,
Ámde új formát öltött fel a jelenkor szava;
Az erkölcs nem megengedhető idea, luxus,
A szeretet ereje csak a gyengéknek való,
A nyers düh lett az új hatalom, lett az új fluxus,
A harag szférájából lépett ki az új faló,
S ezen erő, e hatalom leigázza Tróját,
Mintha csak papír kártyavárat söpörne széjjel,
A düh jelképezi az új életnek új sóját,
S lészen immár a régmúlt nappalból jelen éjjel.
Lupus est homo homini, szól az igaz ige,
Tapossunk mindent, hisz ember farkasa embernek,
A haragvó düh képes, hogy mi fáj, messze vigye,
S ha így nem fáj, alávetem magam ez új rendnek.