VESZTESÉGEK
(Szűcs István)
Tünékeny álom volt csupán !
Napig sem nyílt a ludlipán!
Szépséges szűzi szirmait
ledobta, és már nem virít !
Rozzant a lésza, bólogat,
sorsára szórva átkokat.
Korhadtan áll még emberül,
aztán majd csendben összedűl !
Fogát hullajtott létra itt
falhoz támasztva álmodik.
Fogatlan szája mit motyog ?
Hogy rá többé nem mászhatok !
Groteszk világ e versezet !
Jobb is lesz, hogyha elmegyek !
Befalt mindent a zord idő !
Kerüljön rá a vastüdő !
(2010-06-20)