Általad...
Hiába űzöl magadtól messzire,
próbálod lelkem távol tartani,
Hiába nem engedsz közeledbe,
én nem tudom magam megfosztani...
Megfosztani attól a megélt örömtől,
mi karjaim emlékében még él...
önző módon még élek a gyönyörtől,
mit karjaid közt megéltem én...
Hiába próbálom magam is űzni,
a napok múlásával közelebb kerülök...
Hiába szeretném a jót feledni,
mindig csak hozzád,feléd repülök!
Éjszakák és nappalok váltják egymást...
s e váltakozás mindig veled teljesedik...
Szemeiden keresztül látok egy sugárt,
s a nap és az éj általad mindig megtelik!
2010.június 22.