A Kösöntyű Néptánccsoport hétvégéjéből.
gufi hétmérföldes csizmájának nyomában
Az Alföldről indultam, s hegyvidékre értem,
Árpád-kori hagyatékát, kíváncsian néztem.
Tokaji szőlőtőkén kövér fürtök lógtak,
Mádi templom muzsikált a dalos borivóknak.
Itt más a hegy leve, mint a homoki tőkék nedve,
Talán, a mi Atyánk szolgája több imát tett bele.
A paplak kertjében növöget száz szúrós kaktusz,
Pincéje borát óvja ima, és Zeusz fia, Bacchus.
Büszkén mutatja tyúkudvarának kendermagos seregét,
Kő gyűjteményét, pálinkája és borának készletét.
Sörpadokon a Kösöntyű jó hangulatban evett, s ivott,
Mellé, Darvas atya pár történelmi gondolatot nyitott.
Délután, zöldellő erdőben sétáltam a hegyek oldalán,
Elnéztem a kispatakot, méláztam madarak dalán.
Estefelé a szálláson tűz köré ült, pihent a csapat,
Majd egy nagy farkú kismókus ugrálta végig a kerítés falat.
Éjféltájt nyugovóra tértünk, mosolygón hálózsákba bújtam,
Kora reggel zivatarra keltem, forró kávém, s a cigim fújtam.
Vasárnap tízre mentünk a misére, mormoltunk imát,
Keresztet vetettünk, és áhítattal hallgattuk a liturgiát.
A bor és a pálinka beszerzése után indultunk haza,
Tokajnál megnéztük, miként találkozik a Bodrog és a Tisza.
Napsütés, eső és szivárvány kísérte utunkat a házig,
Többet, meséljen egy-egy fénykép, azon más emlék is látszik.