Az élet gyönyörű - (Te) eltékozolt nő
fatális cinkosom
a beérés, a felnövés: tervem és végzetem
Ha írnék neked egy dalt
szavakat tudnék csak
soha egy teljes mondatot
Hiszen ténfergek a sötéten át
s a szavak üszkével ébredek
vágyak förmednek rám, mint szégyenek
Az élet végzetes betegség
amit kaptam, abból élsz
amíg adtam, addig éltem
Ha írnék neked egy dalt
előénekelne a sors a heg alól,
hogy a varrá válás is ábránd -
A glória ciklikus dala:
a szeretet nem könny s nem folyó
a szeretet az, ami nem romlandó
Minden odébbrúgott kő alatt
elképzelt otthonunk hűsölt
s nincs fennsík, nincs nyugvópont
A képzelés van, amit kimondanak szavak
s pusztító illúzió nesze zizeg
rád ripakodik, hogy túldíszítsd magad
A társadalom, a kultúra, a misztérium
a bölcsőben bőgő művészet s a tudomány
önmagad kivégzői ezek
S legszebb élményed: a ténfergés
is túlbecsül
bárkivel, magadban élsz: velem
Követsz a gyöngélésbe
artikulációmba vonítsz,
mint sétálni vitt farkas-kölyök
Az ölő hajlam, hogy legyőzz
s meglesd a rododendron alatt
félárnyékom, a szunnyadást
Megírom egyszer azt a dalt
a szavak mögött vergődőn vallhatok
… de soha egy teljes mondatot