Szent Iván Éj
Írta: zsuzsu Dátum: Június 24 2010 17:09:45
Gy
Ilyenkor minden felé, örömtüzek lángja lobog,
S a lángnyelvek között, édes gyümölcs ropog.
Teljes hír
Odafent az egek ormán, ékes, fényes Nap ragyog,
Majd fél év kellett hozzá, míg útján odaballagott.
Most teljes szépségében, ott trónol fent a Zeniten.
Hogy a Napforduló ünnepére világítson fényesen.
Majd úgy, akárcsak réges-régen Samhainkor,
Most világok közt, kapuk nyílnak alkonyatkor,
És a bolygó tündérnépe, eljön ide vendégségbe,
Hogy táncoljon, zenéljen, ünnepeljen egész éjjel.
Ilyenkor minden felé, örömtüzek lángja lobog,
S a lángnyelvek között, édes gyümölcs ropog.
Majd onnét kikaparják, gyerekeknek odaadják,
Hogy a bajt, nyavalyát, sikeresen távol tartsák.
Fiatalok legbátrabbja, a parazsat dehogy bánja,
Átugrálja a zsarátot, s kér Junotól boldogságot.
Kezükben, a legényektől kapott szerelem fűze,
S a Holdistennő szólt: égjen hát a szerelem tüze!
Régi mondák azt is tudják, hogy e nap éjszakáján,
Kivirágzik valahol, egy csodálatos, bűvös páfrány,
S aki a virágját, vagy magját is, megkaparintotta,
Szerencsére, boldogságra biz sohase lesz gondja.
Hajnalodik, és a varázslatos éjnek immár vége.
S a csillagok milliárdjai is mind aludni térnek.
A Nap pedig, a felhők közül, kászálódva felkel,
De égi sétája mindennap, kevesebb egy perccel.
Samhain: a kelta időkben a Napfordulót nevezték így.