A tavasz pillanatai 2/1
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Október 10 2007 06:05:40
Tavaszon udvarol, s mi út, h?st regél,
Hoz gyönyört, s cirógat keze, teste tájt!
H
Teljes hír
I. felvonás
I. pillanat
Kora tavaszi h?s fuvallat, s égen
Bíbora, naplemente éjnek.
Felkel? nap pironkodva, vagy még sem?
Didereg picit, mikor ébred.
Szürke még a korai határ, de
Tél ny?tte avar alatt éled, s
Hajt csírát ezernyi mag, élete
Költözik holtba, új, s új lélek.
Zamatos zöld-bársony, friss vetés
Szomját olt, els? es? csepereg.
H?vös még e hónap, nap kevés,
Korai fagyos még az új, reggelek.
Sivár, bús a táj, s horkant álmában egyet,
Fordul át' oldalra, s szundít még egyet.
II. pillanat
Els? napsugár szabadult mosolya,
Arcot pirít, s holnapra leveg?t.
Illatozó gyöngyvirág, hamvas ibolya,
Megbúvó ékszerek, igézve zümmög?t.
Serény méhecske nyújtogat szárnyát,
Gémberedett jószág, vágya nektár,
S els? pillére, míg várunk, tavasz álmát,
Születve tündér, porból lész gyémánt.
Sok-sok drágak? reppen? csodája,
Éke, s gyöngye, végtelen nagy határnak.
Majd pattanó rügyek, barkavirága,
Frissül? zöld lomb, üdéje homálynak.
Meleng? vacokban még lustítok picit,
Bár lassan illan takaróm, s fény vidít!
III. pillanat
Második napsugár, szirmot bont szépet,
S míg h?s a reggel, de korán felébred.
Álmodik gyönyört, et?döt, tájképet,
Ezer-szín ecsetje, vásznára rátéved.
Mily m?vész a tavasz, feledtet múltat,
Mib?l már nem maradt híre, se hamva.
Mint terített asztal, b?séggel tálalt,
Színek pompája, madárfütty, s vígdal.
Még egy végs? er?lködés, fagyos éj, s
Fátylat hint, a múló tél végként.
De felkel? nap, ördögként pokolra kér
S f?zi péppé, lucsokká levét!
Új nap, új hajnal, vágyálmom a kikelet,
Tavaszi csermelyt, s virágzó oltárt, kérem ezt!
IV. pillanat
Harmadik napsugár, véget int télnek,
Majd égi áldás, mi kövérít szárat,
S természet kórusa víg madárének.
Hajtás fakad, hajtás után, tündér-dal.
Kis bibék, meztelen testük, éhük,
Port kíván, délceg bika' rontójuk.
Mered kéjesen, s eltakar szirmuk,
Dolgot t?r tán méh, gyarapít kis testük.
Kis patak friss vize, távol hegyeknek
Olvadó hó, mi rohanó zöld-árt hoz
Medrét lép, s láp iszapvizét szél fodroz,
Hol mohón indáz, lápi rózsa-szépe.
S délen, mediterrán vidék, tavaszló ezer év
Fáradhatatlan ontja virágát, növényét.
V. pillanat
Negyedik napsugár, kacs fodrozódik,
Levél árnyékot ád, fürtvirág izzik.
Hegy leve lész majd az, babázik mára,
T?ke-rengeteg víg-?szre kosárba.
Pirosló bogyó, párjában szerelmes,
Seregély had, fáról-fára repdes.
S míg cseresnye gyümölcsként, íze fenség,
Részeg madárraj kurjongat, kocsmásként.
Míg alkonyi vörös ég hoz h?s szelet,
Aludni vágyok, s álmodni szerelmet.
Harsogó reggel, ébreszt friss "kukorék",
De madárdal fars, fülemnek jajveszék!
Ébredtem mára, s igéz? hajnalon,
Pillantok leányt, ki éjben volt vágyálmom!
VI. pillanat
Ötödik napsugár, szövi szerelmem,
Nem, mint régi-tél, mi rontott hevemet!
H?tötte vérem, s mélán búval fedett
Reám fagyot, s majd jeges mérget etet.
Ez más, mi vég Április, hajnalzeng?
S szívemben, csata készül, szeretetb?l.
Öldök-háború, haláltánc magányra,
S vértemnek felöltöm, H?s-költ?nk szája.
Ércel szerelmet, s élcel magányt ríme,
Símogat kedvest, dicsér ?t (mind') verse.
Mosolyom, ím most nem hazug, nem Ál' ság,
Ajkam is csak csókra éhez, vágy Rád!
S míg, ha álmodom friss tavaszt, Áprilist
Inkább, szerelem kérje nékem Vég,...Itt!
VII. pillanat
Hatodik napsugár, már múltunk a tél,
S hajadon még, a fiatal jöv?' nyár.
Tavaszon udvarol, s mi út, h?st regél,
Hoz gyönyört, s cirógat keze, teste tájt!
Kik m?vészek, lenge Szell?, s Napsugár
Míg színdarab-m?, ha' els? felvonás,
Vígot játszanak, felh?tlen szerelmet,
S nem sötét, létbe fúlt, zord tragédiát!
Immár feledésbe merült, hitvány táj,
Virult ki föld-virág, s nincs ködös homály.
Gazdagság és pompa, úri csillogás,
Lassan esküv?, s vég' els? felvonás!
Menyegz?, s templomi áldott-feszület,
Ím, itt a Május, önfeledt szeretet!
20070321-23
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!