Összebújnak a fák, ágaik sírnak,
megint jön a vihar, pedig
"olyan szép a frizuránk",
de reccs, máris törik az ág.
Sírnak a fák!
Tépi a szél, szakad az eső
a vihar, a villám, a menykő
belevág és törik az ág.
Mindent tönkre tesz ez a rút idő,
Sírnak a fák!
Jöhetne már a nyár, sokat késik már,
vagy már nem is jön talán?
A gyönyörű összeborult fasor,
siratja büszke árnyatadó sétányát.
Sírnak a fák!
Már a szerelmesek sem járnak erre,
összebújni édes kettesben.
Tönkretette az allét a csúf idő.
Az úton letört gallyakat hord a szél.
Sírnak a fák!
A padokon egy árva lélek sem ül,
Cudar időben kinek volna kedve?
Pedig szép időben nappal és este
Szerelmeseknek szolgál pihenőül!
Sírnak a fák!