Őrület
Írta: Goldika89 Dátum: Június 26 2010 09:33:21
G

Ürülnek az üvegek,a nő remegve takarít,
nem mer szólni,némán tűri a borszagú szavait.
Tudja,hogy már nem sok idő,és elcsattan az első pofon,
menne ő rég,de szökni már nagyon régen nincs alkalom.
Teljes hír

Szerelmes,ifjú pár sétál a havas téli utcán,
a nő szeme ragyog,szíve alatt új élet motoszkál.
Szerelmes ifjú pár. Ki látja őket,boldog,
nem tudhatja,hogy otthonukban tüzes pokol fortyog.
Hazaérve,az éj közepén a vörösbor ha előkerül,
a nő szemében rettegés. A konyhájába menekül.
Fel sem néz,némán mossa a régen tiszta tányért,
eltűr ő már bármi rosszat az egyetlen fiáért.
Ürülnek az üvegek,a nő remegve takarít,
nem mer szólni,némán tűri a borszagú szavait.
Tudja,hogy már nem sok idő,és elcsattan az első pofon,
menne ő rég,de szökni már nagyon régen nincs alkalom.
Haját tépve földhözvágják,de nem szól ő,csak felzokog,
tudja jól,hogy várják még a számolatlan pofonok.
Nyakán feszül tíz fagyos ujj, s tépik a ruháit,
ha elszökhetne... Megtenne ő bármit...
Hajnaltájt,ha a sarokban elfogynak az üvegek,
elpihen az agresszió,megszűnik a rémület.

Szerelmes,ifjú pár sétál a forró nyári utcán,
a nő nyakát sál takarja,s kendő pihen vállán.
Szép szemében üresség,már könnyezni is gyáva,
némán gondol hajdan volt,sosem élt fiára...