A narancssárga ég alatt
Bealkonyul, a perc szalad,
S poshadt almák illata száll,
Szívemig ér, majd eltalál,
Felötlik egy régi álom:
Szívem, annyira hiányzol!
A sötétedő ég alatt,
A Nap lemegy, még fényt se hagy,
S kövér bogarak hada keres
Éjjeli menedékhelyet,
Lelkem titkolt sebe fájdul:
Szívem, annyira hiányzol!
A szénfekete ég alatt
A hideg nyúlik, rádragad
S rút denevér szárnya reszel
A fényes ablaküvegen,
Létem súlyát is utálom:
Szívem, annyira hiányzol!