Úgy tűnik, hogy az Ősz közeledik...
S Ady jön hozzám,
Mintha kérdezett volna:
Miért hullanak a levelek e Nap oldalán?
S hallgattam,
Seprűket készítettem szótlanul.
Rétegesen a színes levelek gyűltek,
A fák üresek s alkalmazkodunk.
Kint a Nap és mégis hullanak a levelek,
A fény befúródott a földbe...
Sugara bársony simogató lett
Végül a pillangókkal lehullott,
A térdig érő fűben.
Talán máskor is fog hullani,
S nyelvem egy fatönkké változik,
Ízlelő papilláikban hóvirágok nőnek,
Melyek harangozzák:
Most búcsúzunk, de visszatérünk... majd jövőre
Ide kint.